Újra itthon vagyok.

Minden a régi, semmi nem változott és mégis minden más.

Ülök a hátizsákom mellett, ami 8 napon át volt az otthonom, az egyetlen pont a megszokott életemből…

8 nap, 178+ km, váratlan találkozások, új ismerősök, feltöltő beszélgetések, ajándékok, kegyelmek, csodák. Egy mondatban ez az én (első) caminom.

Noha „csak” Tihany és Lébény között gyalogoltam, sokkal távolabb jártam, olyan hihetetlen szép tájakat láttam, szóval nem kell messzire utazni, hogy „világot lássunk”.

Emese, Csilla, köszi a tanácsokat! Azoknak, akik tudták, hogy úton vagyok, köszi a támogatást, az imákat, a rám gondolást! Enikőnek a tape-elés oktatást!

Annak, aki úton volt, van, vagy csak tervezi: ¡Buen Camino!

„Zarándok, íme lábnyomod az ösvény,

csak lábad nyoma, ennyi az egész;

figyelj rám zarándok, hidd el, nincs is ösvény,

ösvény csakis akkor lesz, ha mész.

Csak ha elindulsz, abból lehet ösvény,

s fürkésző szemed ha majd visszanéz,

látja akkor, milyen utat rajzolt

lábad nyoma, melyre vissza sose térsz.

Figyelj rám, zarándok, s hidd el, nincs is ösvény,

csak hajók pásztája, mely mély tengerbe vész…”

(Antonio Machado, fordította: Baán Izsák OSB)