A magyar Szent Jakab-út története
„A Szent Jakab zarándokút úgy született, hogy elindultunk rajta. Jelzések, útleírások és térképek nélkül, csupán a vággyal a szívünkben, hogy el szeretnénk jutni Lébénybe. Eljutottunk. Maga a kijelölt út csak ezután kezdett kiépülni.
Az egész úgy kezdődött, hogy 2009 januárjában egy baráti beszélgetés közben született az ötlet egy Lébényben tartandó Szent Jakab-napról, zarándokünnepről.
Erről eszembe jutott, hogy ha már zarándokünnep, jó lenne tényleg zarándokként, gyalog érkezni Lébénybe. Legalábbis én, ha senki nem jön velem, akkor is szívesen teszek így. Ezt az ötletemet megosztottam pár barátommal, nekik is tetszett az ötlet, biztosítottak, hogy szívesen velem tartanak majd.
Aztán persze arra gondoltunk, ha már egyszer zarándoklat, miért ne lehetne Szent Jakab minden zarándoka előtt nyitott az Út. Szívesen magunkra vállaltuk ennek a megszervezését is. Először teázókban üldögéltünk térképekkel a kezünkben, nézegettük az útvonalakat, méregettük a távolságokat.
Aztán az internetet bújtuk, leveleket írtunk, telefont ragadtunk, érdeklődtünk, merre látnának szívesen zarándokokat, illetve el tudnának-e szállásolni pár fő zarándokot nyáron. Majd kocsiba ültünk, néhány helyet felkerestünk személyesen is.
Közben megosztottuk Caminos ismerőseinkkel a nyári zarándoklat tervét, mindenki nagyon lelkes lett az itthoni zarándoklás lehetősége iránt. Egyre többen kapcsolódtak be a szervezési munkákba, kialakultak a feladatok, és közben annyi zarándok jelentkezett az útra, hogy az minden várakozásunkat felülmúlta.
Eleinte azt gondoltuk, jó, ha leszünk 20-an, ehhez képest 2009-ben Budapestről 52-en indultunk, Lébénybe pedig több mint 70-en gyalogoltunk be.
Munkánk és zarándoklatunk során annyi megható kedvességgel találkoztunk és annyi apró csoda ért minket, hogy úgy éreztük, ezekkel maga Szent Jakab üzent nekünk. Mégpedig azt, hogy áldás van utunkon, zarándokolni, zarándoklatra hívni másokat nagyon jó dolog. Hát valahogy így kezdődött. Aztán úgy folytatódott, hogy eljött a 2010-es év, és még el sem kezdtük szervezni az újabb utat, máris volt kb. 10 jelentkező, aki el akart jönni a zarándoklatra. Tudtuk, ezt a talán nemes kezdeményezést folytatnunk kell.
Így aztán nekiláttunk immár nemcsak a nyári zarándoklat szervezésének, hanem az út állandó jelzésekkel való ellátásának is.
A 2010-es csoportos zarándoklaton már 65-en indultunk el Budapestről, és kb. 80-an gyalogoltunk be Lébénybe. A 2010-es év nagy lépése az volt, hogy egy 18 fős csapat továbbgyalogolt Lébényből az ausztriai Wolfsthalba, ahol a Camino akkori legkeletibb pontja és jelzése volt. Megtaláltuk az utat és a jelet, így megteremtettük a lehetőséget, hogy Magyarország bekapcsolódhasson az egész Európán átívelő, hivatalos Camino de Santiago zarándokútba, és bárki, akit szíve Szent Jakab útjára hív, akár Budapesttől Composteláig elzarándokolhasson.
Közben egyre jobbá vált az út jelzettsége, terveztettünk zarándokútlevelet, pecséteket és az út megtételét igazoló tanúsítványt is. Lett kezdetleges honlapunk is.
Miközben a nyári zarándoklat iránt olyan mértékben nőtt az érdeklődés, hogy két csoportot kezdtünk szervezni, 2012-ben végre elindultak az úton egyéni zarándokok is. Köztük olyanok is, akik nem álltak meg Lébénynél, hanem továbbgyalogoltak egészen Santiago de Composteláig.
2012 után a nyári csoportos zarándokok száma már nem tudott tovább nőni, de az egyénileg útnak indulók száma évről-évre nő.
Bízunk benne, hogy egyre több zarándoknak sikerül lehetőséget teremteni, hogy átélhesse a gyaloglás általi áldozathozatal szentségét, a mély átalakulás misztériumát, a megérkezés semmi máshoz nem hasonlítható katarzisát. És bízunk benne, hogy Szent Jakab továbbra is velünk tart zarándoklatainkon, segíti munkánkat és mindannyiunk útját.”
Dukát Csilla, Szent Jakab Baráti Kör