1774 kilométer önmagamhoz - Dél-Portugáliától Muxíáig az Ölelések Útján

 

„Sulyák Ákos vagyok. Augusztus 26-án indultam útnak életem eddigi legnagyobb kalandjára. Először végigjártam a Halászok Útját – a Rota Vicentinát (Fishermen’s Trail) –, majd továbbindultam a Portugál-úton, Fátimán át egészen Santiago de Composteláig. Onnan pedig tovább zarándokoltam Fisterrába és Muxíába, majd újra vissza Santiagóba. November 5-én, 1774 km és 71 nap gyaloglás után végleg célba értem.
Ez a hosszú út nem csupán a megtett kilométerekről szólt, hanem a belső világom felfedezéséről is. Megtanultam felismerni és elfogadni önmagam, szembesültem a fájdalommal, a szomorúsággal és a könnyekkel, ugyanakkor megtapasztaltam a békét, a könnyedséget és a nevetés tiszta örömét. Egyszerre nevettetett, sokkolt és tett boldoggá.
Útközben találkoztam igazán jó emberekkel és örökre szóló barátokkal, akikkel a kötelék messze túlmutat minden földi határon. Megéreztem a szeretet és a Camino-család melegét, és azt a felemelő örömöt, amikor nyitott, szabad emberekkel oszthattam meg gondolatokat, csendes pillanatokat és mosolyokat.
Megtapasztaltam, milyen erős egy belső küldetés érzése egy zarándokúton: amikor önként, teljes odaadással segítesz bárkinek, aki az utadba kerül, amikor mindenkit megölelsz, energiákat cserélsz, és apró, egyszerű tettekkel – akár egy tiszta, apró pénzérmével – reményt, álmot és hitet adsz a másiknak. Megismerhettem két nép kultúráját, tradícióját, életvitelét, büszkeségét, kedvességét és odaadását, ahogy figyelmesen bánnak egymással – és én is részese lehettem ennek a finom, emberi táncnak, amely mélyen megérintette a lelkem.
Minden lépés, minden csepp verejték, minden találkozás, minden csendes perc és minden kacagás örökre a szívembe vésődött. Az út nem ért véget a célban – tovább él bennem, minden lélegzetemben, minden gondolatomban és minden emlékemben.”