Ezek a mai fiatalok!
Csodálatosak! Képesek mosolyogva, örömmel végiggyalogolni a magyarországi Szent Jakab-utat a legnagyobb kánikulában. 
Pedig egy zarándoklat nem gyerekjáték! Éppen ezért jár óriási tisztelet azoknak a gyerekeknek, akik nagy bátorsággal és kitartással végigjárják az utat. A 2017-es Szent Jakab zarándoklaton 3 gyermekkorú zarándok is velünk tartott. A 11 éves Panna – az édesapjával – az 1-es csoportban, a 10 éves Réka – az édesanyjával – és a 12 éves Alexia – két nagynénjével – a 2-es csoportban. Ha eddig azt gondoltad, a gyerekektől semmi újat nem tanulhatsz a zarándoklásról, csak olvasd el élménybeszámolójukat!

Réka elmeséli, hogyan lehet szárnyak nélkül is szárnyalni, Panna elárulja a tuti receptet arra, hogyan ússzuk meg mások horkolásának hallgatását, ha közös helyiségben kell aludni sok emberrel, Alexia pedig azt tanácsolja mindannyiunknak: állj szóba idegenekkel!

Borbiró Réka (10 éves):
Mivel nekem ez volt az első túrám, az induláshoz kellett egy kis bátorság. Amikor a hátizsákokat bepakoltuk, még nem voltunk benne biztosak, hogy tényleg meg merjük tenni az első lépéseket, így a legnagyobb sikerélmény számomra az első nap, hogy el mertünk indulni, és meg is érkeztünk.
A legjobb nap az volt, amikor angyalkásat játszottunk: kihúztuk egy társunk nevét, és neki próbáltunk kedves meglepetéssel örömet csempészni a szívébe. Izgatottan figyeltem, ki lesz vajon az én angyalkám. Estére már teljesen összezavarodtam, hiszen én azon a napon is sok angyalkával találkoztam (köszönöm mindenkinek!).
Az út rengeteg csodát tartogatott nekünk: új barátokat, mosolygós napraforgókat, az erdők ölelő csöndjét, a száraz fűben tündöklő kis virágokat, a vendégváróink szeretetét, a templomok békéjét, az éjszakákat, amikor mások horkolására felriadva összemosolyogtunk anyuval, hogy olyan ez a csapat, mintha egy hatalmas nagy család lenne. Saját kis csodánk az volt, mikor az egyetlen egyházi dalt, amit mi is ismertünk és énekelgettünk nap mint nap, meghallottuk a pannonhalmi misén.
Kicsi korom óta madár szeretnék lenni és korábban sokat szomorkodtam, amiért nem nőttek ki a szárnyaim. De most, amikor a végtelen mezőkön sétáltunk, olyan szabadnak éreztem magam, mint a sasmadár. Sokszor éreztem úgy, hogyha mindig ezeken az utakon járhatnék, a lábaim sosem fáradnának el.
Köszönöm a rengeteg ölelést, dicséretet, tapsot, szeretet, porba rajzolt mosolyt, fagyit, kincseket, emlékeket, benneteket!

Kocsaslijszki Panna (11 éves):
Igazából az egészet élveztem úgy, ahogy volt, a nehézségeivel együtt! A legnehezebb szakasz az épülő bringaúton volt a tarjáni tó felé, a nagy meleg és a fülledt levegő miatt. Nagyon sok kedves emberrel ismerkedtem meg, nagyon jó a közösség, mindenki segítőkész. Amikor fáradt voltam és nehéz volt menni, akkor mindig jött valaki, akivel a beszélgetés, ismerkedés elterelte a figyelmemet a nehézségekről, és észre sem vettem, hogy fogynak a kilométerek. A legjobb és legviccesebb élményem az volt, amikor hangokkal utánozták a zarándokok az állatokat egy kimerítő szakasz után a fűben ülve. Nyuszi atyát sosem fogom elfelejteni, szerető ölelését, mosolygó arcát, a kedves érdeklődését irántam, és a finom falatokat, amikkel kínáltak minket. Este, miután megérkeztünk, mostam, tisztálkodtam és pihentem. Az esti beszélgetéseken körbe ültünk, mint egy nagy család. A közös alvástól tartottam, felkészültünk füldugóval, de nem kellett használnom: a tippem, ami nekem bejött, hogy aludj el elsőnek! Egyszer kint feküdtünk le a szabad ég alatt, nagyon izgi volt. Aztán eleredt az eső, sajnos így bementünk. Jövőre újra megyek, és addig felkészítem a tesóimat és anyukámat is a zarándoklatra, hogy átéljék ők is ezt a csodálatos élményt.

Draxler Alexia (12 éves):
Már másodszor voltam a Szent Jakab zarándokúton. Ugyanolyan élmény volt, mint tavaly. Mindenhol kedvesen és segítőkészen fogadtak bennünket. Jó az emberekkel találkozni, akár fogadó helyen, akár szálláson, még azokkal is, akiket életemben először látok. Szerintem ezt az utat bárki megteszi, az élvezni fogja. Idén az is tetszett, hogy Réka velem egykorú volt és jól tudtam vele játszani, meg viccelődni, meg néha együtt is túráztunk. Ha lesz lehetőségem jövőre is biztos, hogy megyek!