In memoriam Marton József atya

Marton József Pannonhalma katolikus templomának plébánosa volt. Egész életét Isten szolgálatának szentelte és ezt nagyon komolyan vette. Szolgált a templomban és a templomon kívül egyaránt. Minden nap misézett, még akkor is, ha a templom miserendje ezt nem írta elő. Nyugdíjazásáig szinte minden nap bekocsikázott Győrbe, hogy a kórházban fekvő betegek lelki ápolásában részt vegyen. Nagyon büszke volt rá, hogy 1996-ban ő fogadhatta és köszönthette elsőként a Pannonhalmára érkező II. János Pál pápát. 2009-ben pedig az elsők között volt, aki lelkesen üdvözölte a Szent Jakab zarándokút létrejöttét és a nyári Szent Jakab zarándoklatot. A kezdetektől támogatta az útépítők törekvéseit, segítette missziójukat.


Miséire azok is mindig szívesen beültek, akik magukat nem tartják vallásosnak. Mert József atya miséi felejthetetlenek voltak. Minden kereső ember elfogadása és befogadása, lélekemelő példabeszédek, szívhez szóló gondolatok és isteni humor - ez jellemezte őt. A pápakeresztnél - ahol egykor II. János Pált fogadta - a nyári zarándoklatokon a zarándokokat fogadta és áldotta meg a kereszt tövébe lerakott kavicsaikat, kéréseiket, imáikat. Ilyenkor a zarándokok köré gyűltek, mint egy bölcs mesemondó köré, és csak hallgatták az atya csodálatos gondolatait. József atya mindig tanított. És ha kellett, gyóntatott, feloldozott, vigasztalt, keresztelt, és sosem hagyta a zarándokokat ajándék nélkül elmenni.
Lelki ereje töretlen maradt, de fizikai ereje egyre fogyott. Mikor a plébánián már nem tudta ellátni a feladatait, az apátságba költözött, onnantól rendtársai viselték gondját. De nem hagyta abba a napi misézést, a zarándokok lelki üdvéért való imádkozást. Ha a zarándokok közül látogatót kapott, ugyanúgy megosztotta lélekemelő gondolatait, ha kellett, gyóntatott, feloldozott, és sosem hagyta, hogy ajándék nélkül menjen el tőle a látogató.

József atya egyszer kijelentette, hogy a zarándokok Pannonhalmán mindig menedéket találnak. A templom melletti közösségi házban mindig lesz szállásuk, a miséken pedig mindig kapnak lelki táplálékot. Utódja, Lőrincz Pál atya gondos ápolója és méltó folytatója ennek az örökségnek.
Marton József atya, aki mindig tudott ajándékot adni a hozzá fordulóknak, maga is egy ajándék, a Szent Jakab zarándokút egyik legnagyobb kincse.
Ahogy fogyott az atya ereje, egyre többször mondta, hogy most már szívesen megpihenne, békével a szívében térne meg mennyei hazájába.
Tegnap, január 1-jén délután Marton József atya hazatért a Jóistenhez.
Öröksége felbecsülhetetlen kincs, tanításai fényes lámpák a kereső lelkek számára, emléke örökkön tovább él a szívekben. Isten nyugosztalja József atyát!

Búcsúzunk, József atya (Sárosi Ervin videója):
https://www.youtube.com/watch?v=Zgd7nn7Dc7Q